-->

2014. jan. 26.

Prológus

Sziasztok! Meghoztam a prológust, közben pedig ügyködtem még egy kicsit a blogon. Köszönöm azoknak akik visszajeleztek a cserével kapcsolatban, és rettentően köszönöm Lorának aki annak ellenér, hogy még nincs fent rész már feliratkozott:) Remélem tetszeni fog, a  szereplők képe nemsokára meg fog érkezni, valószínűleg holnap. Kérlek szépen titeket, aki olvassa legyen az rossz vagy jó amit gondol róla, kérem írja meg róla kulturáltan a véleményét.
Ölel titeket,
Just a Girl

Prológus

A düh hullámai kezdték átjárni Ciera testét. Nem hitte el, hogy testvére képes volt egy levél hátrahagyásával továbbállni nélküle, amikor nagyon jól tudja, hogy mindenképpen utána fog menni, akár akarja, akár nem.

Egyre idegesebben dobálta kevés holmiját a piros sporttáskába. Csak kapkodott össze-vissza, kihúzta a fehér kopott fiókokat, nagy lendülettel rántotta ki a szépen kifaragott, olívazöld szekrény ajtaját, erőszakosan tolta arrébb az ágyakat, csakhogy minden ruháját és számára annyira fontos dolgokat, hogy minél hamarabb eltehesse őket.
Sietősen rángatta magára a szakadt farmert, a bő szabású fekete pólót és kötötte lazán lófarokba hosszú, göndör, barna hajkoronáját, miközben lábát próbálta belenyomni cipőjébe. Nem törődött a szerinte olyan felesleges dolgokkal, mint a smink, úgy gondolta, ha megismerkedik valakivel, az eredeti arcát ismerje meg az idegen és ne valami elmaszkírozott álarcot.
Szinte már száguldott lefelé a kék lépcsősoron, kezében pedig egyre csak csörgött a bérelt lakásuk kulcsa. Eszeveszett tempóba kezdett el dörömbölni a főbérlő ajtaján, aki annak ellenér, hogy az idő már délfelé járhatott lassú és leginkább másnapos állapotban nyitott ajtót. Mire rendesen kitisztult a látása, a lány már rég a kezébe nyomta az a havi lakbért, a kulcsokkal együtt, majd el is tűnt a szeme elől, mintha csak a szél járt volna ott.
Olyan gyorsan farolt ki a füves parkolóból és taposott a gázra a fekete audijával, hogyha azt látta volna rendőr, biztos nem hagyhatta volna szó nélkül, de ennek valószínűleg nem szentelt volna nagyobb időt. Az se érdekelte, hogy számos ember dudál rá, amiért már rég túllépte a sebességhatárt és már számolni sem volt kedve, hányszor előzött meg valakit szabálytalanul, vagy nem tett eleget egy-egy stop táblának. Csak ment, mert tudta, hogy bátyjának szüksége lesz rá.
A táj normális szemnek már rég elmosódott volna, de a lány vöröslő szemei a napszemüvege alatt, kicsit sem találták megterhelőnek tisztán látni a képet. Minden egyes falevél, ág pont ugyan olyan jól kivehető volt egy-egy fa, vagy rét mellett elmenve az országúton.

Akármennyire is messzinek érezte Beacon Hillst, nem akart megállni, még egy piros lámpa kedvéért sem, míg oda nem ér.